Húsvét

„Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, és az élő; halott voltam, de íme, élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai:” (Jel 1,18)

Dr. Fabiny Tamás püspök úr szavai szerint: “Jézus az Élő. Húsvétkor nemcsak a patmoszi száműzetésben élő Jánost szólítja meg, hanem minket mindannyiunkat a magunk gyülekezetében, amelyet hajlamosak vagyunk saját kis szigetünknek tekinteni. Ő nekünk is ezt mondja: „Halott voltam, de íme, élek!” Jézus húsvétkor életjelt ad magáról. Ő a világ élete és éltetője: ha ki akarnánk őt taszítani, a világ szívét tépnénk ki. Pilinszky szép szavával: a tények mögül száműzött Isten újra és újra átvérzi a történelem szövetét. Húsvét óta azonban nemcsak a véres szövet van szemünk előtt, hanem az a szépen összehajtogatott fehér lepel is, amire az üres sírra rábukkanó első tanítványok találtak.” 

A kereszténység legnagyobb és legrégebbi ünnepe a húsvét az egyházi ünnepek sorában.  A magyar húsvét szó, az azt megelőző negyven napos böjt lezárulását jelzi. Jézus Krisztus feltámadásának és vele az emberiség megváltásának ünnepe. Időpontja a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap, és ehhez igazodik az egyházi év valamennyi változó idejű, úgynevezett mozgó ünnepe. A keresztény ünnep az ószövetségi pászka ünnepéből nőtt ki, ennek az előképnek a keresztény tanítás szerinti beteljesedése Jézus Krisztus átmenetele a halálból a feltámadott életre. Jézust a zsidó húsvét előtt ítélte halálra Poncius Pilátus, nagypénteken keresztre feszítették, és vasárnap hajnalban föltámadott a halálból majd később többeknek megjelent. 

A húsvétot megelőző héten nálunk is előadták az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói passiójátékukat, mint minden évben. Kollégiumunkban ünnepi vacsorával egybekötött úrvacsorás áhítatot tartottunk húsvét alkalmából március 21-én Pelikán András lelkészünk szolgálatával. Németh Kira és Almási Máté segédkezett az áhítat zenei kíséretében.